Jönnek az „okos” városok „okos” autói

Az informatikai technológia a közlekedést is átformálja, méghozzá úgy, hogy a változások javát észre sem vesszük. Gondoljunk csak a kötöttpályás közlekedés automatizálására (ez működik például Budapesten a 4-es metróban), vagy az olyan autós alkalmazásokra, amelyek közösségi úton, a felhasználók által önként biztosított adatokból „rajzolják meg” Budapest aktuális közlekedési térképét.

A háttérben komplex átalakulás zajlik, amely alapjaiban változtatja meg a meglévő rendszereket. A jövőben ezeknek köszönhetően járműveink képessé válnak arra, hogy egymással kommunikálva, egymással összeköttetésben állva hozzanak döntéseket. Ez a fejlődés kulcsfontosságú lesz az önvezető gépjárművek számára, de számos innováció már jelenleg is használatban van.

A technológia segítségével városaink „okossá” válnak, élhetőbbek, költséghatékonyabbak lesznek. Ehhez elsősorban adatokra van szükség, amelyeket többféleképpen lehet gyűjteni; a közlekedési infrastruktúra esetében például szenzorokkal, közösségi információszolgáltatással, a felhasználók készülékein futó GPS-t használó alkalmazásokból, közlekedési kamerákból beérkező adatok révén.

A modern városok „okos” várossá történő átépítéséhez nagy mértékben le kell lecserélni, fel kell újítani a régi rendszereket. Mivel korábban nem rendelkeztünk a közlekedés résztvevőitől származó valós idejű információkkal, ezért maga a várostervezés is gyakran a szokásokon alapult. Napjainkban a modern technológia eszköztárával lehetőség nyílik a várostervezés új formáinak megvalósítására, majd a közlekedési anyagok megfelelő elemzésével annak hatékonyabb kivitelezésére.

Attól kezdve, hogy a városi infrastruktúra adatait egy központ képes begyűjteni és természetes komplexitásukban egyben kezelni, majd megfelelően elemezni, lehetségessé válik, hogy az így nyert információkat az utasok, autósok, járókelők is hasznosítsák.

Ez már a közeljövőben megváltoztatja autózási szokásainkat, így a taxizást is. A rendszereknek köszönhetően olyan valós idejű információkhoz férhet hozzá minden gépkocsivezető, amelyek segítik a tájékozódásban, kiszámíthatóbbá teszik az útját. Sokkal könnyebb elfogadni egy nagy rendszer hibáit, például a közlekedés esetében egy forgalmi dugót, ha van információnk az azt okozó zavarról.

Ha tudjuk, hogy a dugót baleset okozta, nem pedig egy útépítés, akkor ennek megfelelően lehetőség nyílik a napi ütemterv módosítására is. Még jobb, ha az automatizált rendszer képes rögtön megoldást is nyújtani ezekre a zavarokra, például kerülőút felé terelni az elakadt autósokat, anélkül, hogy ezzel újabb dugót okozna.

Mindehhez a kulcsot az úgynevezett V2V (vehicle-to-vehicle, azaz járművek közötti) rendszerek jelenthetik. Ha a gépjárművek között akadálymentesen áramlik az információ, ha az „okos” autók „beszélgetnek”, akkor könnyebben megelőzhetők például az ütközés okozta balesetek. Már jelenleg is léteznek emberi beavatkozás nélkül működő vészfékező és közlekedésijel-felismerő rendszerek, és ezek előbb vagy utóbb a mindennapi autózás részeivé válnak.